Halálos állomások - Cél a holnapunk

Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer az életében elhatározta, hogy változtat életmódján, helytelen táplálkozási szokásain.

Mert hogyan is élünk manapság?

Említettem már a reggelire bedobott kávét, a zsíros, sós szalonnát. Általában ezekkel kezdjük a napot, esetleg még bekapjuk desszertként a reggeli sav- vérnyomás- és egyéb csökkentő tablettáinkat, vagy éppen ellenkezőleg, pótló gyógyszereinket vesszük magunkhoz.

A napi robot alatt elfogyasztunk még némi ezt-azt, pár hamburgert, hot-dogot, esetleg süteményt, ami főleg lelkünknek esik jól. Közben nem veszünk tudomást arról, hogy becsapjuk magunkat.

Ugyanis a szénhidrátok megemelik a boldogság-hormonok (endorfin, szerotonin) szintjét, de bizony megemelik ama bizonyos problémás centimétereket is, amik nemkívánatosak rajtunk. És ez még a kisebb gond. A kőkemény valóság az, hogy a szénhidrátok által elindított folyamatok óriási mértékben megterhelik a szervezetet, ezáltal gyengítik létfontosságú szerveinket.

Kedves olvasóm, nagy árat fizetünk a pillanatnyi nass öröméért. Mert a zsírpárnák nem csak kívül gyarapítanak bennünket.

Bizony ereinkben, különböző szerveinkben is megteszik a magukét. Ereinkben az évek alatt kis szigetekké, majd egybefüggő területekké növik ki magukat, szűkítve a vér útját, szűkítve azt az utat, amin keresztül sejtjeink megkapják a szükséges tápanyagokat, oxigént.

És ez csak a jéghegy csúcsa. Fulladunk, vérnyomásproblémáink lesznek, fáj a lábunk, nem esik jól a mozgás, izületi panaszaink lehetnek, stb. stb. stb. Mindez azért, mert ha el is jutott a tudatunkig, hogy igen, változtatni kellene, nem tettük meg.

Mert azt gondoltuk: majd holnap. Még ott van a hűtőben a jó kis töltött káposzta, tele füstölt csülökkel. Vagy: holnap, mert ma vagyunk ugye hivatalosak arra a potya- vacsira. Kifogás mindig van, ha azt akarjuk, hogy legyen

De bizony, eljön azaz idő, amikor már nem biztos, hogy lesz holnap, csak a tegnap, és a ma marad a tarsolyunkban.

Kedves olvasóm! Ön hogy érzi?

• Lesz még, lehet még holnap?
• Az Ön szíve megéri a bűvös 2 milliárd 580 milliót?

Ha velem tartott eddig, már biztosan érzi, hogyan kell/kellene felkészülni a holnapra. Ebben a levelemben sem lesz másként. Fogom a kezét, és vezetem.

Kérem, kövessen!

Ellentétben az eddigi gyakorlattal, most azokon a helyeken állunk meg kicsit, ahol nem szabadna lecövekelnünk. Ezek azok a helyek, amiket-ha nem is totálisan, de nagyrészt- száműznünk kellene táplálkozási térképünkről.

Első állomás: A cukor.

Reggel általában ezzel kezdjük a napot. Neeeem??? Dehogynem! 

Kedves útitársam, kávézik? Teázik? És vajon mivel édesíti? Esetleg gyümölcslét iszik?

Ne legyen nyugodt akkor sem. Ugyanis ezek is sokszor nagy mennyiségben tartalmaznak cukrot. Ráadásul általában nincs bennük a rost sem, ami hátráltatná a cukor gyors felszívódását.

(Hogy ez miért fontos? Ígérem, meg fogom írni Önnek a későbbiekben.) Szóval, cukor. Folytassuk egy átlagos napunkat!

A délelőtt, délután folyamán megiszunk még pár kávét (cukorral persze), megeszünk pár falat (vagy pár darab) süteményt, édes nasit. Hogy nem? Ennek őszintén örülök.

Akkor mit ebédel? Salátát? És vajon az öntetben, amiben zöldségünk úszik, mennyi cukor lehet? És mennyi van a ketchupban, fagylaltban, mustárban, gyümölcsjoghurtokban, éssatöbbi, éssatöbbi.

Hogy estére kelve mennyi egészségtelen cukrot fogyaszthattunk el, elképzelni is nehéz.

És ez még csak az első megálló! Persze, a glükózra szükségünk van. Hiszen az agy (ami a rendelkezésére álló glükózmennyiség 40 %- át felhasználja!) és izom munkájához nélkülözhetetlen.

A finomított cukornak, és ebből készült társainak azonban számunkra semmi haszna nincs. Nem ásványi anyag, nem is tartalmazza azokat, nem vitamin, erjed bennünk, károsítja fogainkat, megterheli szervezetünket, B vitamin- hiányt okozhat, fokozhatja a kalcium kiürülését, így a csontritkulás kialakulásában is közrejátszhat.

Növeli zsírpárnáinkat. A szervezet elcandidázódásához vezethet. Emlékszik ugye? Volt róla már szó.

Kérem, csökkentse minimálisra cukorfogyasztását! Ha nem tud lemondani az édes ízről, pótolja nádcukorral, mézzel, vagy cikóriából, csicsókából készült édesítővel. Ne szoktassa hozzá gyermekeit az édes ízhez, és amennyire lehet, kerülje a mesterséges édesítőszereket.

Érdemes vásárláskor odafigyelni, miben mennyi a cukor. Az édes életnek ugyanis keserű vége lehet. Haladjunk tovább!

A következő megállóhely, ahol előszeretettel szoktunk megpihenni, a só háza.

A só zamatát tudatosan nem élvezzük annyira, mint a cukorét, de nélküle élvezhetetlenek lennének ételeink, és erre az anyagra bizony szükségünk van.

A só legfontosabb feladata szervezetünk vízháztartásának fenntartása.

Fontos még az emésztéshez, csontrendszerünk, és idegrendszerünk számára is. A túlzott, mértéktelen sófogyasztás azonban nagymértékben hozzájárulhat a magas-vérnyomás, szív-és érrendszeri betegségek, vesebetegségek kialakulásához, főleg, ha genetikailag erre még érzékenyek is vagyunk.

Napi 2-4 g-nál több só bevitele már nem javasolt, kedves kísérőm. 2-4 g!

Egyszer kérem, adja össze, kb. mennyi sót fogyaszt egy nap?

Ne felejtse ki kérem az elfogyasztott ételek közül a pékáruban, konzervekben, felvágottakban, füstölt árukban, zacskós ételekben, nasikban, egyes sajtokban jelen lévő sót sem!

Nos? 4g-nál kevesebb? Több? És mennyivel? Hogyan is lehet sófogyasztásunkat egészségesebbé tenni? Először is minimalizálni kell a mennyiséget. Az asztali só helyett a többféle ásványi anyagot és nyomelemet tartalmazó finomítatlan tengeri sót, vagy kősót használjuk.

Igen, a só finom, és szükséges. De annyiféle finom fűszernövény van! A növények természetes zamata nagyrészt már ismeretlen számunkra. Ismerjük meg újra kedves olvasóm a természet ízeit!

Nem fog csalódni, ígérem, észre sem veszi majd hogy nincs teleszórva sóval az étele.

Igen, itt az újabb megálló. A neve liszt.

Finomított liszt.

Miért finomított? Mert kivonták belőle mindazt az agyagot, a gabona héját, csíráját, amitől értékes volt.

Csak a csupasz szénhidrát maradt. Ha sok finomlisztből készült pékárut fogyasztunk, hozzásegítjük magunkat a különféle keringési, emésztőrendszeri betegségekhez.

Túlzásba vitelükkel egyenes út vezet az elhízáshoz. Együnk teljes kiőrlésű kenyeret, és a finomított liszt helyett főzzünk teljes kiőrlésűvel.

Elérkeztünk a kiszáradt kút nevű állomásra.

Nagyon kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy elkerüljük ezt a helyet.

Egy felnőtt napi folyadékszükséglete 2-3 l.

Kedves olvasóm, Ön mennyit iszik naponta?

Hogy a víz az egyik olyan anyag, ami maga a csoda. Egy felnőtt ember szervezetének kb. 60 %- a víz.

Az ereinkben keringő folyadék biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, szállítja a tápanyagokat és a salakanyagokat, hőszabályozó, védi szerveinket, és vége-hossza nincs, mennyire fontos.

Még magzataink is ebben a közegben létezhetnek csak.

Manapság azonban inni sem érünk rá Aztán csodálkozunk, miért fáj a fejünk, miért vagyunk állandóan fáradtak, dekoncentráltak.

Bekapunk egy fájdalomcsillapítót, iszunk 1-2 kávét, energiaitalt. Pedig csak 2-3 dl vizet kellene meginnunk ilyenkor.

Ha nem kívánjuk a vizet, vagy jobban esne más? Sebaj. Rengetegféle és fajta egészséges tea, ásványvíz, gyümölcslé létezik. A legegészségesebb persze a tiszta víz.

Ne fosszuk meg magunkat ettől a számunkra egyelőre könnyen hozzáférhető - csodától.

Haladjunk tovább, kedves kísérőm! Álljunk meg pillanatra a zsír nevű helyen.

Zsírra szükségünk van.

Fogyasszunk olyan ételeket, amelyekben telítetlen zsírsavak vannak. Hogy a kacsazsír finomabb, bár telített?

Viszont gondoljunk arra, hogy nem csak az elhízás mértékét növeli meg, hanem a szív-, és érrendszeri betegségek kockázatát is, emésztőrendszeri problémákat is okozhat. (Kedves útitársam! Volt már epegörcse? )

A sertészsír, vaj, zsíros tej, kolbász, egyes sajtok, felvágottak tele vannak zsírokkal, rejtett zsírokkal.

Fogyaszt Ön margarint?

Sajnos ekkor sem dőlhet elégedetten hátra. A finomított olajak és margarinok olyan, ún. transz-zsíroknak nevezett zsírokat tartalmaznak, amelyek nem csak önmagukban károsak, de ráadásul meggátolják a jó zsírok beépülését.

Hőkezelés hatására ilyen transzzsírok jönnek létre pl. az olajban - elsősorban a napraforgó olajban - való sütéskor. És ugye még nem beszéltünk arról, mennyi zsír van a majonézben, a krémes süteményekben, a vajas tésztákban, egyes salátaöntetekben.

Főzéshez zsír, és a többszörösen telítetlen napraforgó olaj helyett használjunk repce, vagy olíva-olajat. Ezek egyszeresen telítetlen zsírok, hő hatására nem károsodnak annyira, mint más olajak.

Csökkenthetjük még zsírfogyasztásunkat úgy, hogy pl. a szárnyasok bőrét nem fogyasztjuk el, és eltávolítjuk a húson lévő zsírt. Viszont szárnyasokat, és halat többször iktassunk étrendünkbe.

Tejtermékekből is a soványabbakat fogyasszuk. Ételeinket ne süssük, hanem grillezzük, vagy pároljuk!

Ha szervezetünk beszélni tudna, biztosan felróná nekünk az össze-vissza evést. De nyugodjon meg (illetve dehogy nyugodjon meg!), ami késik, nem múlik.

Ha Ön rendszeresen táplálkozik, büszke lehet magára. Azonban a mai világban minden határidő fontos, ami nem ránk vonatkozik.

Ugye bólogat, kedves olvasóm? Aztán amikor gyomorfekélyünkkel görnyedünk álmatlanul, koncentrálási nehézségeink vannak, és számtalan panaszunk, betegségünk lesz ebből adódóan, még meg vagyunk lepődve.

Holott tudnunk kell, hogy minden magunk ellen elkövetett tett kerül valamibe, előbb-utóbb megkapjuk saját magunktól a számlát, ami kiegyenlítésre vár. Kiegyenlíteni pedig a saját bőrünkkel tudjuk

Kedves kísérőm! Nagyon fontos a rendszeres étkezés. A fő-, és a kisétkezések is, a többször kevesebb elvéből kiindulva. Próbáljunk meg rendszert vinni táplálkozásunkba. Egészséges táplálkozásunkba.

Nagyon fontos, hogy lefekvés előtt már ne együnk. Szervezetünk alvás közben lelassul, a táplálék pang, rothad bennünk. Mivel gyomrunk savtermeléssel válaszol az ételre, a sav is nehezebben ürül ki, és kész is a gyomornyálkahártya-gyulladás, elindul a lavina, amit nehéz megállítani.

Lefekvés előtt 3-4 órával már ne együnk. Ha nagyon éhes, igyon meg egy nagy pohár vizet!

Van még egy olyan állomás, amit nagyon, hm, elnézést a kifejezésért, de szóval nagyon rühellek.

Ez az állomás a műanyag ételek megállóhelye.

Szó se róla, roppant kényelmes itt élni. Kis forró víz, és kész az étel.

És igen, gusztusos, meg szép.

Persze, mert ugye tele van színezékkel, állományjavítókkal, stabilizátorokkal. Igen, ízletes is. Hiszen szinte másból sem áll, mint sóból, cukorból, ízfokozókból.

Ezeken kívül tartósítószerekkel, transz, és telített zsírsavakkal is dugig van.

Ebben a mai gyors világban megfizethetetlen az idő. De higgye el, visszafizetjük mi a műanyag ételekkel nyert időt, kamatostul.

Mikor ilyeneket eszünk, az olyan, mintha egy aknát piszkálnánk. Előbb-utóbb robbanni fog. Bummmmm!

Utolsó állomásunk, ahol megállunk kicsit, a nyerstelenség pihenőhelye.

Kedves útitársam!

Emlékszik még pl. a nyers répa ízére?

Mikor evett utoljára nyers zöldséget? Ma? Tegnap? Múlt héten esetleg? Régebben?

Jujj!

Ha valóban át akarja élni, milyen milliárdosnak, 2 milliárd 580 millió büszke, boldog tulajdonosának lenni, muszáj erre is figyelnie.

A nyers ételek tartalmazzák ugyebár a legnagyobb mértékben a vitaminokat, ásványi anyagokat, gazdagok rostban, nyomelemekben.

Főzéssel ezek nagy része elvész. Ha lehet, kerüljük a turmixolást is. Fogyasszunk kevés olívaolajat, vagy olajos magvakat nyers ételeink mellé, mivel ezek segítik a vitaminok felszívódását.

Kedves kísérőm! Elnézését kérem, ha kissé szigorú, és ijesztgető voltam Önhöz levelemben.

De higgye el, csak a tényeket írtam ide. Sőt! Mondanivalómat, hiszi, vagy sem, becsomagoltam. (Kedves olvasóm, én láttam boncolást. Láttam a zsírt, Láttam az elhasználódott szerveket, hallottam a koszorúerek roszogását, ahogyan a boncmester vágta)

Szeretnék segíteni Önnek, kérem, következő utunkon is tartson velem.